Blog

Ez a téma minden fiús anyuka számára elkerülhetetlen és mindamellett baromi fontos.  Én erre csak akkor jöttem rá, mikor megszületett a fiam.

Ott volt a kezemben egy gyönyörű csecsemő. Egy fütyivel. Fogalmam sem volt, hogy mit kell vele kezdeni, ilyen kicsivel csak egyszer volt dolgom, de az egy teljesen másik sztori. .:DD 

Ha rohansz a lényeg röviden:

• A gyermek iskolás koráig el a kezekkel a fütyitől!
• Ha le van tapadva, be van gyulladva, akkor körömvirágkrémmel naponta kenegesd.

Az én családomban Dani érkezéséig nem volt divat fiút szülni. Van két húgom, az összes unokatesóm és másodunokatesóim is lányok. Így nem volt családon belül kihez fordulnom ezzel a nehéz kérdéssel.

Ezek után jött a csecsemőápoló a kórházban, a védőnő, a gyerekorvos, a barátnők, a szomszédok, a játszóteres anyukák, és az internet végtelen világa…Egy valami volt közös bennük: mindenki mást mondott.Húzni kell. Nem kell húzni. Csecsemőkortól. Nem, 1 éves kortól. Nem, 2 éves kortól. Nem is szabad hozzányúlni. Kell orvos. Nem kell orvos. Egyáltalán mi ez az egész?!?… 

Teljes kétségbeesések sorozata, hisz mégiscsak ez a fiam legbecsesebb testrésze, ha elcseszem, az kihathat az egész életére…. Szentséges basszantyú. 

Az én fiam lassan 4 és fél éves. 

Amit megtanultam ezidő alatt:

1. A legtöbb kisfiú (1-2 szerencsés kivételtől eltekintve) fitymaletapadással születik.

2. A fitymaletapadás és a fitymaszűkület nem ugyanaz. 

• A fitymaletapadás azt jelenti, hogy a fityma a makkra van nőve, hozzá van tapadva. 
• A fitymaszűkület az, amikor a fityma túlnő a makkon, és össze van szűkülve a tetején. A fitymaszűkülethez orvosra van szükség, az nem játék. Addig, amíg a kisfiad szép nagy ívben szembe tud pisilni, addig nincs miért aggódni. Szűkületkor nem jön szép nagy sugárban a pisi, akadozik, vékonyabb az íve, mint egy gyufaszál, ezt érdemes figyelni.

3. Bármikor bármit is kezdünk ezzel a problémával, az egyik legfontosabb, hogy soha ne okozzunk berepedést! A berepedés egyrészt hatalmas fájdalom, másrészt hegesen gyógyul, és a hegesedés fitymaszűkülethez vezet.

4. Az a legelfogadottabb nézet, hogy 2 éves korig csak fürdetéskor kell hátrahúzni a bőrt, csak addig amíg engedi, nem szabad erőltetni, mert berepedhet. 2 éves korig az a cél, hogy tisztán tartsuk, és “átmozgassuk” minden nap, de tényleg óvatosan.

5. A következő lépés a szobatisztaságnál kezdődik, mikor már nem pelusban punnyad a fütyi 0-24-ben, hanem kap némi oxigént és lát napfényt is. Ilyenkor már meg lehet tanítani a gazdájának, hogy kell hátrahúzni, és húzza csak szépen magának (­VÉGRE!). Ha ilyenkor indul meg a spontán oldódás az azért jó, mert ilyenkor már sokkal kevesebb a visszatapadás veszélye. (Amikor még a pelusban punnyad, akkor sajnos az addig feloldódott bőr vissza is tud tapadni a mozgatás hiánya miatt.)

6. Ne aggódjunk és ne csesztessük kisiskolás korig!!!! 

Amikor már szobatiszta, és napi szinten mozgatva van legalább egyszer a fürdéskor, akkor már sínen vagyunk. A mai nézetek szerint ez a probléma magától megoldódik kisiskolás korig. Azt még nem tudom hogy a kisfiúk mikor fedezik fel úgy igazán ezt a területet, de akkor állítólag általában rendeződik a helyzet.

7. Amiben szintén a legtöbb orvos egyetért, hogy ha 2-3 éves koráig még nem oldódott fel a letapadás, akkor érdemes segítenünk neki és kúraszerűen körömvirág krémmel kenegetni minden nap. A körömvirág krém bőrpuhító hatású, így segíti a fitymaletapadás oldódását. Ezen kívül gyulladáscsökkentő, regeneráló és antibakteriális hatása van, így konkrétan olyan, mintha a fütyire találták volna fel :D 

Az oka annak, hogy ezt a cikket megírtam egy saját és sajnos rossz tapasztalat. Ha csak 1 Anyukához is eljut az írásom és ezáltal megmentem egy ilyen szörnyű élménytől, már megéri ennyit írni ezt a blogot.

Amikor Dani még nem volt 2 éves, akkor a gyerekorvosunk feldobta azt a lehetőséget, hogy felrántja a letapadást. Mondtam, hogy nem szeretném, így nem is történt meg. 

Aztán mikor Dani 2.5 éves volt, megkértem, hogy nézzen rá, mégiscsak ő az orvos, én amúgy is mindig mindent megnézetek a gyereken. Nos, ekkor történt az, hogy miközben megnézte, felrántotta. Azt mondta annyira el volt már vékonyodva az a kis bőr, semmiség az egész. 

Hozzáteszem gyorsan, hogy 20 éve, a húgom születése óta ő a gyerekorvosunk, végtelenül megbízom benne és szeretem. 

Ő az az orvos, akit felhívhatok az éjszaka kellős közepén, hogy köhögött kettőt a fiam, indulhatok-e vele a kórházba, és ő végtelen türelemmel elküld inkább aludni aggódás helyett. Dani születése óta tökéletesen kezeli Őt.

Azonban ez a fütyis dolog nekem nagy traumát okozott. Ő az én fiam, az én felelősségem, hibát követtem el?? Mi van akkor, ha ez a trauma megmarad élete végéig, és soha nem lesz normális szexuális élete? Nem lesz menyem, nem lesz unokám? A fiam egy lecsúszott alkoholista lesz?? Lehet, hogy nem kellett volna szólnom? Vagy lehet, hogy már sokkal hamarabb túl kellett volna ezen esnünk?? 

Ezek a kérdések kavarogtak bennem azon az éjszakán, mikor zokogtam a fiam felrántott fitymája miatt. Nem kívánom senkinek, hogy lássa úgy sírni a fájdalomtól az egy szem kisfiát… Nem tudom milyen érzés lehet (azt mondta az orvos olyan, mint egy horzsolás), de Dani nagyon sírt, és még utána pár napig, minden pisilésnél. Szerencsére pár nap után begyógyult, és azóta is próbáljuk elfelejteni. 

Ez a szörnyű élmény pár napig tartott, amíg begyógyult a seb. Amióta eldobtuk a pelust, azóta Dani magának húzza/mossa minden este, igazi gyakorlott kis pasi. 

Jelenleg 70%-os kb a helyzet, a maradékot körömvirág krémes kenegetéssel szépen lassan megoldjuk, mire eljön az ideje.

Azt a traumát én nem fogom elfelejteni soha, de nagyon remélem, hogy ő nem fog emlékezni rá, és amikor eljön az ideje, tökéletesen fog működni az én legbecsesebb kincsem legbecsesebb testrésze.

Tehát újdonsült Anyukák! El a kezekkel a fütyitől!

Kovács Adrienn
Élemiszermérnök, tanár, az audreyvilaga.hu blog szerzője

A családok nagy részében újra vagy lehet, hogy most először elindult az iskola, óvoda, bölcsőde.

Megpróbálok néhány ötletet adni, ami akár a tanév elején vagy közben is segíthet, hogy egészséges és boldog gyermekeink legyenek.

Az ismerősöktől sokszor olyan történeket ismerek meg, amiket képtelenség kitalálni. Nem tudunk mindenre felkészülni, mert az élet produkálja a legváratlanabb forgatókönyvet.

Úgyhogy tele vagyok kérdésekkel, kételyekkel, hogy gyermekemet felkészítettem az előtte álló feladatra?

A nyáron sokkal lazább napirendünk volt, ha egyáltalán volt :) 

Most viszont az óvoda megkezdésével elég szigorú szabályokat kell betartanunk és új kihívások elé nézünk

• korán kell kelni, nálunk nem mindig sikerül,
• biztosítanunk kell a gyermekek számára a megfelelő minőségű és mennyiségű alvást
• iskolásoknak reggeli és tízórai, uzsonna elkészítése, nálunk szerencsére még nem kell, 
• hogyan lesz képes a gyermekem egész nap koncentrálni
• ki fogja vinni és hozni a gyereket - ott ne hagyjuk véletlenül :)
• milyen különórára vigyük a kicsit?
• mikor játszunk együtt? mikor fogunk minőségi időt együtt tölteni?

Hogyan lehet ezekre felkészülni? Fel lehet-e egyáltalán készülni? 

Abban biztos vagyok, hogy türelem és együttműködés kell mindenkitől, de mit tehetünk még?